Mint ahogy már az előző bejegyzésben írtam Nektek arról, hogy a Kézműves Múzeumba való megérkezésünkkor  láthattuk egymást először teljes pompában. Sok időt töltöttük egymás fotózásával. Nagyon nagy élmény volt! :)

Na, de lássuk a ruhákat! A képen látható török leányzó már ismerős lehet Nektek, mert az egyik bejegyzésemben ő tartotta a kezében a brazil hangszereket. Vele kapcsolatban a legmarandóbb élményem akkor történt, amikor egyszer késve mentem reggelizni. A folyosón összetalálkoztam vele. Ő teljes nyugalomban slattyogott kifelé a hálóépületből. Beszélgettünk az étterem felé menet, és együtt reggeliztünk, mivel már minden résztvevő a közösségi teremben volt. Tehát ő legnagyobb meglepetésemre kb. 20 percen keresztül azt ecsetelte, hogy a törökök és a magyarok mekkora barátok. Hiszen egy helyről származunk és tulajdonképpen mi egy népcsoport vagyunk, szóval a kultúránk is ezért hasonló... Háttt... öööööö ... én szorgosan lapátoltam befelé  a finom salátát  és kenegettem a vajas kenyeret inkább. Nem akartam illúzióromboló lenni. :)))) Mindenestre, mint két jó ismerős lopakodtunk be a megkezdődött előadásra.

A holland leányzó ül a szintén holland fiúcska ölében. Nagyon édesek voltak. Egyébként nem egy pár, ezt kihangsúlyozták. Hát volt miért, hiszen nagyon aranyosak voltak együtt, összeillettek. A leányzó főkötője gyönyörűséges fehérhímzéssel díszített, teljesen kikeményítve egy érdekes formára. A nagydumás Pieterrel, aki szerencsés közületek, összefuthat a Mesterségek Ünnepén is, mivel eljön hozzánk! ;) Készüljetek fel a kemény akcentusra. Nekem pl. a francia srác fordította le, hogy mit is akar mondani. (Pieterről-angolra)

A képen bal oldalon az orosz (?!?) Oyuna, majd a brazil Thiago, a svéd Hanna (szobatársam) és az afrikai srác látható. Hanna ruhájáról annyit tudok, hogy ez egy egybeszabott zöld ruha, ami fogason nagyon szörnyen néz ki. Nagyon kíváncsi voltam mi lesz ebből, amikor felveszi. Viszont a szép kiegészítőkkel nagyon helyes volt végülis. Nekem különösen a főkötője tetszett.

Ursula a svájci lány volt. Ahhoz képest, hogy milyen sztereotípiák éltek bennem a svájciakról, annak ő teljesen az ellentéte volt. Egy nagyon édes, mosolygós, kifejezetten kedves, vidám lány ő. Azt hiszem ő volt a legszimpatikusabb a kongresszuson. Ja, egyébként én sióagárdi népviseletben vagyok, ha valaki nem tudná... ;)

A következő képen a bal oldalon thaiföldi lányok beszélgetnek vidáman a kép jobb oldalán látható indiai Dyviaval.

A már bemutatott szlovák és brazil fiú teljes pompában. Érdemes megfigyelni, hogy a piros, a sárga, a kék színek hogyan harmonizálnak a ruáikon. Teljesen más kultúra de együtt is jól mutat a két viselet. A feltűnési versenyt természetesen Gabriel nyerte. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy még hozzáfűzzek valamit a múltkori bejegyzésem egyik gondolatához. Írtam, hogy a ruha jellemzi az adott kultúrát is. Gabriel ezen a napon Stockholm utcáin is szemrebbenés nélkül járkált a pávatollaival, miközben színes szallagos dobját ütemesen verdeste az unalmasabbnak tartott pillanataiban. :D (laza...)

Hát igen... a svéd szervezőlánynak érdekes elképzelései vannak a svéd népviseletről... Ti mit gondoltok?? :D (Jól látjátok, a mellény alatt párducbőrt imitáló blúzocska lapul.)

Végezetül pedig egy kisebb csoportkép. Balról jobbra: svéd, magyar, észt, 4 brazil fiú különböző ruhákban, és a végén egy lengyel lány.

Na jó még egy ráadás a lányoknak pasikról. Válogassatok! ;)